Interjú Golarits Gyöngyivel

Vasárnap délután, a fél tizenkettes szentmise után vagyunk, melyet hagyományosan a Bruder Klaus plébániatemplomban celebrál a Zürichben és környékén élő magyar híveknek Varga Péter atya. Verőfényes novemberi időben lát vendégül schwamendingeni házában Golarits Gyöngyi, a Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits Kórus alapítójának özvegye, hogy elmesélje a 32 éve sikerrel működő énekkar történetét.

Gyöngyiék háza Zürich egyik északkeleti városrészében, gyönyörűen gondozott kertvárosi környezetben áll. Schwamendingen egészen az 1950-es évekig megőrizte falusias jellegét, akkor azonban alig 3000 fős lakossága hirtelen a tízszeresére duzzadt. A II. világháborút követő gazdasági fellendülés idején ugyanis tízezerszám költöztek ide bevándorlók, akik a környező hatalmas gyárakban kaptak munkát. Az 1956-os forradalom leverését követően sok magyar menekült is itt talált új otthonra. Ekkor érkezett szüleivel Szentgotthárdról Gyöngyi is, aki tanulmányai befejeztével négy évtizeden át tanítónőként szolgálta a svájci társadalmat. Magyar népművészeti emlékekkel és saját festményeivel gazdagon berendezett házában hallgatom a zürichi magyarság egyik alapintézményének számító Golarits Kórus krónikáját.

A Svájcban töltött több mint fél évszázad alatt Gyöngyi soha nem szűnt meg szívén viselni a magyarság sorsát. Akárcsak néhai férje, a szintén '56-os Golarits István, aki még a forradalom előtt grafikusként diplomázott a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Svájcba kerülve nagy hasznát vette a főiskola mellett szerzett kántori végzettségének is. Látva a zürichi magyarok közös éneklés iránti igényét, a magyar zenei kultúra megőrzése és továbbadása iránti elkötelezettségét, 1986-ban kórust alapított a jó hangú férfiakból. A kezdeti sikereken fellelkesülve hamarosan hölgyek is csatlakoztak hozzájuk. Az ekként vegyes karrá bővült csapatot nagy türelemmel, és odaadással, legjobb tudása szerint formálta igazi kórussá Golarits István, rávezetve a tagokat a fegyelmet és nagyfokú koncentrációt megkövetelő karéneklés mesterfogásaira. Mivel a kórus zeneileg nem képzett műkedvelőkből állt – közülük sokáig csak Fejes István, a Zürichi Operaház nyugalmazott magánénekese volt az egyetlen kivétel – István maga látott a repertoárt alkotó zeneművek átkomponálásához. Emellett maga is szerzett könnyen elsajátítható opusokat, így a kezdetben negyven darabból álló műsorkészlet idővel több mint száz darabossá gyarapodott.

A kórus régóta állandó szereplője a svájci magyarság nemzeti és egyházi ünnepeinek, valamint a 150 éves múltra visszatekintő Zürichi Magyarok Egyesülete rendezvényeinek. Többször kaptak már meghívást vendégszereplésre Svájc más városaiba is. A heti rendszerességgel megtartott próbák, a kórustagok születésnapjának megünneplése, a közös kirándulások mind olyan közösségformáló események, amelyek az emigrációban eltöltött hosszú évtizedek után is ébren tartják a magyar közösséghez való tartozás tudatát. 2003-ban bekövetkezett betegsége miatt tizenhét sikeres esztendő után Golarits István lemondott karnagyi tisztségéről. A kórus népszerűsége azonban mindmáig töretlen, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legutóbb is elsöprő sikert arató fellépésük az idén immár 11. alkalommal megrendezett Svájci Magyarház Napon.

Esteledik, mire a kórus történetének végére érünk. Gyöngyiék házából kilépve újra Svájcban találom magam. Kívül külföld, belül Magyarország – hányszor tapasztaltam ezt a diaszpórában vagy szórványban élő magyarok otthonában vendégeskedve. Nincs okunk aggodalomra, amíg az Isten sok Golarits Istvánt és Gyöngyit ad a világ magyarságának.

Szerző: Ferkó Zoltán

A cikk eredeti verziója a Kőrösi Csoma Sándor Program honlapján olvasható.

A Golarits Kórus a MagyarHáz Napon

A Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits Kórus (ZMOGK) megkapó fellépését láthatják a 12. Svájci MagyarHáz Napon.

A kórus a magyar nemzeti ünnepekkor és az egyházi ünnepekkor is zenei szolgálatot vállal.

A videóban énekelt szerzemények: Bodzavirág; Délvidéki népdalok

Bemutatkozik a Golarits Kórus

Az ember helyektől, országoktól, városoktól, emberektől el tud szakadni akár örökre is, de az évtizedeken át elsajátított érzésektől, kultúrájától nem válhat meg soha. Erre a belső szükségletre, az éneklés iránti igényre és a kultúra iránti szomjra érzett rá Golarits István (1931-2005) 1986-ban, Zürichben, amikor először a jó hangú magyar férfiakat, majd - a kezdeti lelkesedésen és sikereken felbuzdúlva - a nőket is sikerült az ilymódon alakuló vegyeskórus javára megnyernie. A fegyelmet, odafigyelést és koncentrációt megkövetelő karéneklést István karnagy tehetsége, legjobb tudása és elképzelése szerint sikeresen formálta igazi kórussá. Fejes István kivételével, aki a Zürichi Operaház nyugalmazott magánénekese, minden kórustag műkedvelő. Ez még nagyobb kihívást jelentett, mivel zeneileg nem képzett tagokkal kórust alakítani és működtetni nehéz feladat. Ám Golarits István ezt nehézség helyett lehetőségnek tekintette: a kultúra-, és hagyományápolás, a magyar értékek emigrációban, kisebbségben való megőrzésének és továbbadásának lehetőségeként.

Mert egy több mint két évtizede működő családias, kulturális közösség érték. Bizonyítja ezt a több országban megvalósult sok fellépés, megannyi közös kirándulás, és nem utolsósorban az a jó hangulat, ami a fegyelmezett próbákat követi. A rendszeres, heti találkozók, az együttlét öröme, az események közös megünneplése bennsőséges, vidám pillanatokkal ajándékozza meg a közösség tagjait, a hozzátartozókat és a kóruskedvelőket egyaránt. A próbák után, a kórustagok születésnapjának közös megünneplése során vidám együttlét és nótázások feledtetik a hétköznapok szürkeségét, és erősítik az együvé, magyar közösségbe tartozás tudatát.

A ZMÖGK rendszeresen fellép nemzeti és vallási ünnepeink alkalmával, valamint a ZÜME nagyobb rendezvényein, mint például a Magyarház Nap. Próbákat minden héten hétfőn 19 órától tartunk, a Szent István Központban (Zürichi Magyar Plébánia, cím: Winterthurerstrasse 135., 8057 Zürich/ZH).

Minden jó hangú érdeklődőt, aki fel akarja fedezni milyen nagyszerű anyanyelven zeneműveket és népdalokat énekelni, szeretettel várunk.

Karmesterek:

Golarits István: az 1986-os megalakulástól 2003-ig, megbetegedéséig vezette a kórust.  István grafikusként diplomázott a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, és mellette kántorképzőt is végzett. 1956-os kivándorlását követően egy életen át szolgálta hűen a magyarságot zenéjével, zongoristaként, kántorként vagy éppen karnagyként, az általa alapított kórusban. Két könyvet adott ki, több mint 40 zenei szerzeményt alkotott. A svájci magyarok hálásak Istvánnak mindazért, amit az egyházért és a magyar kultúráért tett. Törekvését és szellemiségét neje, Golarits Gyöngyi ápolja továbbra is a Kórus és a magyarság berkeiben.

György Levente: 2003-tól látta el a karmesteri teendőket. Vizauer Ferenc, katolikus plébános kérte fel az énekkar vezetésére. Ekkor még a Berni Zenei Főiskola diákja volt, ma már a Bieli Operaház  magánénekese. Nagybőgő, zongora, orgona, magánének és karmesteri tanulmányait Kolozsváron, Bernben és Zürichben végezte. Pályájáról bővebb leírás található a honlapján: http://www.levysopera.com.

Ihász Mária: Zenetanár, karvezető, zongorista. A Szabadkai Középfokú Zeneiskolában, ahol elméleti szakon zongorát, karvezetést és tamburázást is tanult, 2003-ban diplomázott. Beiratkozott az Újvidéki Egyetem Zombori Tanítóképző Karának Szabadkai Tagozatára, de tanulmányait félbe kellett szakítania. Svájcba történt letelepedése előtt szülőföldjén, Vajdaságban, a délnyugat-bácskai szórványmagyarságban művelődésszervezőként tevékenykedett. Több mint tíz éven keresztül kántor és kórusvezető volt az ottani templomokban (vajszkai Szt.György, bogyáni Szt.Illés, bácsi Szt.Pál apostol és Ferences templom, ratkovói - Paripás Nepomuki Szt.János, valamint a szelencsai Bácsújfalu Szt.Háromság templomban). Az említett templomokban közreműködött a magyarnyelvű szentmisék szervezésében is, mivel ebben az időben egyedül a vajszkai templomban volt rendszeresen magyarnyelvű igehirdetés. Kórusvezetőként az egyházban, valamint a vajszkai Búzavirág és a bácsi Corvin Mátyás Magyar Művelődési Egyesületekben gyermek és felnőttcsoportokkal dolgozott. Az említett művelődési egyesületek keretében négy éven át anyanyelvápolási csoportokat is vezetett, és azon dolgozott hogy a magyar nyelvet, több mint ötven év után újra bevezessék az iskolákban, mint választható tantárgyat. A bácsi Bácska rádióban a Szívvel és zenével a szülőföldön című magyarnyelvű rádióműsor szerkesztő - műsorvezetőjeként 2010-ben elnyerte a Vajdasági Magyar Újságirók Egyesületének díját. Bács községben szórványban élő magyar közösség érdekérvényesítő lehetőségének növelése érdekében tagja volt a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsának, és elnöke a VMSZ Bácsi Községi Szervezetének. A Belgrádi Magyar Nagykövetséggel együttműködve 2011-ben, Vajdaságban elsőként, Bácson megszervezte az első kihelyezett konzuli fogadónapot, ahol az érdeklődők beadhatták a magyar állampolgárság megszerzésére vonatkozó kérelmüket. Varga Péter plébános úr ajánlására örömmel és szeretettel fogadta a felkérést, hogy 2018 áprilisától a Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits Kórus karvezetője legyen.

További információ:  
            Ihász Mária: 076 240 84 12, maria.ihasz(kukac)gmx.ch

            Szilágyi Margit: 044 820 13 83, t_szilagyi(kukac)bluewin.ch

            Golarits Gyöngyi: 044 322 10 68, golarits(kukac)hispeed.ch