hirmondo logo 1                      

Élmények sorozata

„Ember tervez Isten végez”.  Petrusz, nagymértékben hozzásegített, hogy ez a kirándulás emlékezetes maradjon mindannyiunk számára.

A borult, esős idő látványa, már a reggeli órákban elkeserített bennünket, de reménykedések közepette, mégis elindultunk  úticélunk felé.

Az első élmény már ott kezdődött, hogy nem érkeztünk mindannyian pontosan, tíz órára, a megjelölt helyre. Mivel nem volt meg a teljes létszám, szánakozva néztük az üres drótkötélvasutat, hogy kénytelen volt nélkülünk elindulni. Egyesek türelmetlenek lettek ettől a látványtól, különböző vélemények keringtek, meggyőző csitítgatásokra is szükség volt. Végül csendben vártunk, vártunk, mert a mottónk: „összetartás”, s a hiányzó két személy nélkül nem megyünk sehova. Rövid, néma várakozás közepette, megérkezett a várva várt kórusunk feje. A késésért persze nem ő volt a hibás, hanem a sofőrje.

Ekkor még kiderült az is, hogy  fázik, nem hozott magával sem kiskabátkát, sem nagyot, de mindjárt akadt egy jóakaró aki felajánlotta az övét, mert ő meg kettőt hozott.

Minden tisztázodott, a következő zsúfolásig megtelt járattal már el tudtunk indulni. A drótkötélvasút felvitt bennünket 1256 méter magasra. Kiszállva, sűrű szürkeségben találtuk magunkat.  A kis csoport nehéz szívvel, esernyővel, esőkabátokba burkolózva, kissé bátortalanul, elindult a hotelhez vezető keskeny, sáros, meredek úton.

1_Braunwald

Séta közben volt egy-két sorstársnak módja felfedezni, rájönni arra, hogy ez a sáros nedves út, nem ezüst topánkának, vagy drága márkás cipőnek, balerinának, vagy fekete bársony lábbelinek való.

Habár itt a magasban szinte felhők között, eső kísérettel nem láttunk semmit, volt egy újabb élmény azok számára, akik ennek ellenére mégis csillagokat láttak. Épp az utolsó pillanatban mentette meg őket az összeomlástól egy lovaskocsis, aki éppen a hotelunkhoz tartott.

2_Braunwald

Mindjárt el is határozták, hogy itt hagyják a vándorlásra száműzött sorstársaikat. Felültettük őket a kocsira, egy vizes műanyagfóliára. Ők azt akkor nem érezték, leszállva a kocsiról úgy néztek ki, mintha ........, de hál’Istennek, nem lett sem vese-, sem hólyaggyulladás.

Voltak akik utolsóként, sétabotokra támaszkodva, hősiesen, tántorogva érkeztek fel a szállóhoz, a mintegy 1420 méter magasra.

3_Braunwald

Az élvonalban fürgelábúak jártak, középvonalban  a gyengébb csontozatúak, hátul viszont az elesettek, akiknek már egy önkéntes ápolonő segítségére is szükségük volt. Végre együtt volt a foszlányszerűen széthullott, vánszorgó kis csapatunk, egymást csodáltunk a merész, hősi tettért.

A vendéglőben sietve menelkültünk a vizes holmijainktól, majd elfolglalta mindenki a helyét, ki-ki ahova kívánkozott, hiszen teljesen mindegy volt: összetartozunk.

4_Braunwald

Tüstént minden strapát, fájdalmat felváltottak vidám sóhajok : végre ülünk, „leöblítünk”, énekelünk, eszünk .

4a_Braunwald

4b_Braunwald

4c_Braunwald

4d_Braunwald

Vidámságunk, harsogó magyar nótáink feljutottak az égig,

5_Braunwald

5a_Braunwald

s elkergették az esős fellegeket, tisztulni kezdett.... kívül!!   

5b_Braunwald

Megkérdeztük a tulajt: nem vagyunk hangosak ? Nevetve felelte: nem zavarunk senkit, a vendégek mind elmentek.

A jóízű ebéd után kivonultunk a bejárat mellé,

6_Braunwald

ahol a Bartók tábla szépen ragyogott a falon. (gondolom, lázasan tisztogatták, hogy minél nagyobb fénye legyen). Elhelyeztük a magunk által, rózsákból készített, nemzeti színekben tündöklő szívkoszorút.

6a_Braunwald

Gyöngyi és Levente néhány szóval megemlékeztek Bartókról, (természetesen németül, mert, felállítottuk a tulajdonost, feleségét és három lányát egy sorba).  

6b_Braunwald

A család szinte vigyázban hallgatta végig, a  „Székely fohász” énekünket.

6c_Braunwald

Alexander, (a tulaj) mindjárt meg is jegyezte, - majdnem csalódottan - látva átszellemült arcunkat: ilyen lassú?, ilyen szomorú?

Persze, mert az étteremben elhangzott ropogós magyar nóták és operettek után érthetetlen volt neki, hogy így lecsillapodtunk.

Fényképeztünk a táblánál, ők is készítettek felvételeket a csoportunkról, s közölték velünk,  hogy írni fognak az újságban egy cikket a történtekről.

7_Braunwald

Elindultunk: Hárman - négyen nem vállalták lefelé a sétát, a strapát . Hegyi taxi vitte le őket. Sajnos nem tehettek mást, pedig már kellemessé vált az idő, így a közös elhatározás eredménye az volt, hogy a hosszabbik sétautat választottuk.  

8_Braunwald

Séta közben,  itt-ott látni lehetett a ritkuló felhők között a havas hegyeket.  

8a_Braunwald

Már a völgybe is leláthattunk.

8b_Braunwald

Élveztük a friss, jó levegőt, a telt vízzel zúduló patakokat, a vízeséseket, a csendet.  

8c_Braunwald

Kellemes kb. 1 1/2  órás lassú séta, társalgás, párbeszédek közepette leértünk a drótkötélvasúthoz.

8d_Braunwald

8e_Braunwald

Itt volt néhány perc időnk az indulásig,  hamar készült még egy utolsó csoportkép.  

9_Braunwald

Summa summárum: Mivel más ötlet nem született senki részéről a kirándulás ügyében, köszönjük Gyöngyinek, hogy magára vállalta, elindította a  szervezést. Braunwald, Bartók tábla, ez egy magyarságunkhoz, kórusunkhoz méltó, nemes cél volt.

Szilágyi Margit                                                                   Braunwald, 2010 június 12.