„A magyarság 1956-ban a jó oldalon állt” – Ünnepi megemlékezés Bázelben
Noha már hatvannyolc év telt el az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése óta, az akkori események nem merültek a feledés homályába, ugyanis a magyarok évről évre fejet hajtottak azok előtt, akik kiálltak a szabadságért, az elnyomás ellen. Nemcsak Magyarországon, hanem a Kárpát-medencében, illetve a diaszpórában, egyebek között Bázelben is, ahol 2024. október 19-én volt az ünnepi program.
Meszlényi Ria köszöntötte az egybegyűlteket a kopjafánál
17 órakor a Rosenfeld Parkban lévő kopjafánál gyűltek össze a megemlékezők, akiket a főszervező Baseli Magyar Egyesület elnöke, Meszlényi Ria köszöntött. A rövid műsorban Fábián Auguszta, Birkner Csilla és jómagam idéztük fel az 1956-os forradalmat Márai Sándor Naplójából, majd Szarka Gábor előadásában elhangzott Wass Albert A láthatatlan lobogó című verse. A műsor végén, Magyarország Berni Nagykövetsége nevében dr. Csobánci-Horváth Iván vezető konzul, a bázeliek nevében pedig dr. Seres Attila történész, a budapesti székhelyű VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa – aki az idei ünnepi beszédet tartotta – koszorúzott a kopjafánál.
A megemlékezés 18 órakor folytatódott a szemet gyönyörködtető, több mint ezeréves Münstersaalban, ahol Meszlényi Ria üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően a közismert bázeli operaénekes, a későbbiekben háromszor is fellépő Csapó Éva zongorázott, majd dr. Seres Attila szónoklata következett A nemzeti szolidaritás és a szabadságszeretet ünnepe címmel.
„Az 1956-os forradalom és szabadságharc óriási veszteség, tragédia volt a magyarság számára; fejet kell hajtanunk előtte, sőt a későbbi generációkat is emlékeztetnünk kell rá. Miért van mégis az, hogy nemcsak emlékezünk, hanem egyúttal ünneplünk is, ünnepeljük a forradalmunkat? […] Ez egy közhelyszerű dolog egyébként, de jólesik kimondani: a magyarság 1956-ban a jó oldalon állt – nem a rossz oldalon –, amit akkoriban egyöntetűen elismert a világ közvéleménye.
Ráadásul az összes későbbi generáció elismeréssel szólt a magyarok szabadságharcáról” – tért ki az előadó arra, miért került az ünnep kifejezés a szónoklata címébe. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy 1956-ban a magyarországi magyarok számíthattak a külhoni magyarokra, akik melléjük álltak a küzdelemben, tehát ismét bebizonyosodott, hogy a bajban ismerjük meg az igazi barátot.
A folytatásban Fábián Auguszta adta elő az 1956. november 4. című verset, amelyet az 1956-os halálraítélt, a Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) alapítója és örökös elnöke, Fónay Jenő vetett papírra. Ezt követően a mikrofon mögé lépett Birkner Csilla, aki Örkény István Fohász Budapestért című írását „nyújtotta át” a közönségnek. A münstersaali est utolsó fellépőjeként Szarka Gábor Kenneth Klára Anyu, tüntetni megyek! című versét tolmácsolta, végül pedig a megemlékezők együtt énekelték el a Himnuszt.
Az állófogadással zárult ünnepi program a Baseli Magyar Egyesület szervezésében, a Baseli Magyar Protestáns Gyülekezettel, a Bázeli Magyar Iskola- és Óvodaegyesülettel, a Bázeli Magyar Cserkészcsapattal, valamint Magyarország Berni Nagykövetségével közösen valósult meg.
Fényképezte: Farkas-Ráduly Melánia és Holzschuh Ottó.
Írta: Farkas-Ráduly Melánia
A cikk elolvasható a Kőrösi Csoma Sándor Program hivatalos honlapján is.
