hirmondo logo 1                      

Ma: Fülöp, Evelin

Az I. Világháborúban a Stilfserjoch vidékén elesett magyar katonák emlékére

„Ha majdan boldogabb időkben erre jársz, oh vándor, tisztelettel emlékezzél azon hősökre kik hóviharban távol szép hazájuktól halál és ezer szenvedés között híven oltalmazák a Habsburg korona e drága kincsét.” – olvasható e részlet azon márványtáblák egyikén, amelyeket 1918-ban állítottak hőseink tiszteletére az egykori hadszíntér helyén.

Száz éve, hogy az olasz hadüzenetet követően (1915. május 23.) magyar katonák bevetésére került sor az Alpok hegyei között húzódó hármas határnál. Ennek alkalmából a Magyar Mérnökök és Építészek Svájci Egyesülete emléktúrát hirdetett az Umbrail-hágó és a Stilfserjoch vidékére, hogy megemlékezzen az I. Világháborúban 1915 és 1918 között itt harcoló magyar katonákról.

2015 augusztus 22-én indultunk a münstertali Fulderába, ahol bevezetőként szakmai vezetőnk, prof. dr. Oplatka Gábor tartott bőséges és érdekfeszítő előadást a háborús események érintett szakaszáról. Szintén szakértőként vett részt az előadáson két neves vendégünk: David Accola, a svájci hadsereg vezérkari ezredese és Henri Duvoisin hegyi túravezető, a Sta. Maria-ban berendezett emlékgyűjtemény gondnoka. Hármuknak köszönhető, hogy a 2009-ben elkezdődött kutatások eredményeként ma magyarul is olvashatók a hadszínterek tájékoztató táblái. Másnap kora reggel nekivágtunk a hegyekbe vezető szerpentineknek. Az egykori frontszakaszok mentén mintha magam előtt láttam volna az eseményeket, Oplatka Gábor minden részletre felhívta a figyelmünket.

A több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult. Olaszország célja Dél-Tirol megszerzése volt. Ez Svájc számára komoly veszélyt jelentett, mert az olaszok - Svájc semlegességének a megsértésével – csak az Umbrail-hágón (2501m), Sta Maria-n és Val Müstairon át érhették el a stratégiailag fontos Merán-Reschen-hágón át vezető utat. Megelőzésképpen Svájc a háború kezdetén, 1914. augusztus 3-án, amikor Olaszország még semleges volt, megszállta a határt és elkezdte az Umbrail-hágó védelmi állásainak a kiépítését. 1915 májusában Olaszország csatlakozott az antanthoz, ekkor osztrák-magyar állásokat létesítettek a határ mentén.

A még nyár végén is zord vidéket járva egészen megrázó volt elképzelni, hogy katonák ezrei harcoltak ugyanitt éveken át, télen a hóba fagyva, egyre fogyatkozó élelem és ellátás mellett. „Mindhalálig híven czászári és apostoli királyi legfőbb hadurához, híven hazájához és szülőföldjéhez, dicsőőseihez méltóan védelmezé a 29. magyar Loudon gyalogezred IV. tartalékzászlóalja a világháború 1915, 1916, 1917 és 1918 küzdelmes éveiben Kalal százados, majd Kunze alezredes vezénylete alatt a Stilfserjoch hágóját a Dreisprachenspitze – Scorluzzo – Nagler - Kristallkamm hóborította kietlen jeges bástyáit dicsőséggel több mint 40 ütközetben egy lépést sem hátrálva a bátor ellenség elől.” - áll a már említett táblán. A Bánságban található nagybecskereki kaszárnyából ide vezényelt magyar katonáknak vélhetően sokkal nagyobb küzdelmet jelentett a túlélés a hegyek között. „E zászlóalj neve mindenkorra összeforrott azon csúcsokkal melyek hősi küzdelmének néma tanúi valának. Scorluzzo, Hoche Schneid, Tucketspitz, Hinterer Madatsch és Kristallkamm.”

Habár az összes ismertetett ponton nem haladtunk végig, de megvizsgálhattuk a háború ma is tisztán látható nyomait, indulva az Umbrail-hágótól, föl a Stilfserjoch felé (2760m), egészen a Háromnyelvcsúcsig (2840m), majd keresztül a svájci és olasz állásokon a Goldseehez, a magyar tüzérségi állásokhoz. Nem feledkezve meg az említett emléktábláról és szövegéről, egy koszorút helyeztünk el mellette, majd a nemzeti himnuszunk eléneklésével tisztelegtünk. Utunk közben egy másik koszorút a svájci-olasz határnál helyeztünk el.

„Sokat talált az ellenség golyója Dél-Magyarország hű fiai közül és bőven aratott az Alpok fehér halála is közöttük. De Isten szeretettel kegyelmébe zárta hőseit.”

               Ezúton szeretném megköszönni a résztvevők nevében Oplatka Gábor szakértői és baráti kíséretét, hosszú évek kitartó kutatómunkáját és az ennek eredményeként kiépített hadi-emlékhelyeket.

Kontár Noémi

A túrán készült fényképek itt láthatók.