Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Amint bizonyára sokan tudják, vagy részesei voltak, január 30.-án, szombaton volt a 39.-ik Zürichi Magyarbál.
Hiába a több hónapos készülődés, lázas szervezés, hangolás, előrelátás, mint minden hasonló méretű rendezvény esetében, az izgalmak itt sem maradhattak el. Volt aki a bálozó gyerekeiért agódott, a szervezők, hogy minden összejöjjön, de a bálnyitó táncosok körében is volt némi lámpaláz. Amint az internet jóvoltából tudjuk, a tombolanyeremények szervezése során is voltak bonyodalmak.

De eljött este 9 óra, és dacára az éppen barátságtalan, késedelmet okozó időjárásnak, amiért voltak akik elkéstek, összeállt minden, a bál pontosan elkezdődött.
Egyesületünk vezetője, Szennyessy László a jelenlévők üdvözlésén túlmenően külön köszöntötte Miskolci Terézia konzul asszonyt és a műsorral fellépő Aranykocsi néptáncegyüttest. Már most felhívta a figyelmünket a jövő évi 40.-ik, jubileumi bálra, és megköszönte a szervezők fáradságot nem ismerő munkáját. Jó magyarhoz méltóan most is arra buzdított, hogy ápoljuk hagyományainkat, szokásainkat, kultúránkat, és a Magyarház támogatásával aktívan tegyünk azért, hogy gyerekeink is méltóan folytathassák ilyen irányú cselekedeteinket.

A bál táncosabb része hagyományosan a bálnyitó 13 pár bécsi keringőjével indult. Ismét jó volt látni, hogy van utánpótlása az itt élő magyar közösségnek.

 

A nagyteremben a Lucky Bridge, a kisteremben pedig az Üstökös zenekar gondoskodott a talp alá valóról. Aki viszont éhségét, netán szomját óhajtotta csillapítani, azt a pincérsereg szolgálta ki készségesen az asztalnál vagy a büfénél. Eközben elfogytak a tombolaszelvények, de ezen nincs amiért csodálkozni, hisz elég volt csak egy pillantást vetni a kiállított nyereményekre. Nagyon sok ízléses és hasznos nyeremény várt leendő gazdájára, több ezer svájci frank összértékben. Gyorsan teltek a percek, és múltak órák, de érthető: nemcsak a sok ismerőssel való találkozás miatt. A csodálatos magyar népzene és néptánc elevenedhetett meg szemünk előtt, az Aranykocsi együttes előadásában. És, hogy mennyire tetszett, azt nemcsak a nézők tapsa jelezhette, hanem, hogy rögtön a műsorszámaik után milyen sokan felálltak néptáncot táncolni: korosabbak meg fiatalok, férfiak és nők, Svájcban élők, vagy netán valamelyik szomszédos országból érkezők.

A tombola főnyereményeinek kisorsolása ismét fokozta a hangulatot. Jó volt együtt örülni a barátokkal, ismerősökkel, amint átvehették nyereményeiket, legyen az akár utalvány a zürichi magyar termékek boltjába, hétvégi jegy Hévízre, szekszárdi bor, koncertjegy, retroparty-belépő, szájhigiénés- illetve kozmetikai-kezelési utalvány, vagy akár MALÉV jegy, és még sorolhatnám.

És, mivelhogy ízlések és pofonok különböznek, egyesek a nagyterembeli zenét (Lucky Bridge) kedvelték, mások az Üstökös teremtette hangulatra esküdtek. De a lényeg, hogy mindenki megtalálta a kedvére valót.

Aztán, mint ahogy az ilyen alkalmak során lenni szokott, ki mámorosabban, ki táncban elfáradtabban, de előbb vagy utóbb mindenki hazatért. Bízunk abban, hogy nemcsak élményekkel gazdagabban, hanem azzal a jóérzéssel is, hogy jó itt magyarnak lenni, és újfent megtapasztalni, átélni az együvé tartozás örömét. Hisz énbennem is ez erősödött, akkor is, amikor némelyik pincér tekintetéből kiolvashattam: milyen nagyszerű közösség is ez, és mennyire szeretnek és tudnak ezek a magyarok mulatni, táncolni.

De elég is a szóból, beszéljenek inkább a képek: